fbpx

Megszokás?

Jókat szoktam derülni azon a kérdésen, amit többen feltesznek a városból érkezők: hogy lehet megszokni itt az életet.

Nem szoktuk meg. Csak élvezzük. 🙂

Mivel vágyból érkeztünk, nem merült fel bennünk, hogy itt bármi furcsa vagy nehézkes lenne, amit szokni kell. Már akkor otthon éreztük magunkat, amikor még miénk sem volt a ház. Lélekben köttetett meg az, amit aztán ügyvéd előtt szentestettünk.

Többen gondolták még a szűkebb családból is, hogy megőrültünk. Aztán mindenki azt mondta, látszik, mennyire boldogok vagyunk itt.

Persze lehet az ember a legszebb helyen, ha a szívében nincs minden rendben. Úgy hiszem, mikor belül helyére kerül minden, megtaláljuk a belső világunkhoz illő életteret.

Ami természetes, az nem igényel erőfeszítést.

A problémák, megoldásra váró nyűgös feladatok nem tűnnek el, vannak kikerülhetetlen vacakságok, de közben a lépésnyire széplő táj, a levegő, az állatok, nem engedik elfelejteni, mi a valóság, és mi az, amit mesterségesen gerjesztenek.

Nem gondolom, hogy mindenkinek való ez az élet. Szerencsére különbözünk, és szükség is van a különbözőségre.

Sokan szeretik a város nyújtotta kényelmet, nyüzsgést. Ide pihenni, feltöltődni jönnek, és haza viszik magukkal az élményt, háztáji izeket, helyi portékákat.

Remélem, hogy az új generációk felfedezik, mennyire szükségünk van egymásra, a városnak a vidékre, és a vidéknek a városra.

Meg kell találni a lehetőségeket, hogy a gyönyörű természetközeli, a hagyományokat még őrizni tudó falvak, kistelepülések ne maradjanak üresen, hanem éledjenek újra. Politikai szlogen nélküli, őszinte felismerésre, valódi változásra lenne szükség.

Találkoztam csillogó szemű fiatalokkal, akik meglátták, milyen szép és hasznos életük lehet errefelé.

Hajrá, ifjúság, az álmaitok megvalósításra várnak, ráadásnak ti menthetitek meg a világot, nem a szuperhősök.